Az öngyilkosságon is gondolkodott az egykori csodagyerek, aki lelki roncsból lett dolgozó családapa

Az élet írja a legkeményebb forgatókönyveket, erre számtalan példát láttunk már. A hivatásos sportolók élete sem egyszerű, az átlagemberhez hasonlóan nekik is sok viszontagságon kell átmenniük, vegyük csak a sérüléseket, melyek számtalan ígéretes pályafutást törtek már derékba. Az ilyen helyzetet nem könnyű feldogozni fejben, erről Reuben Noble-Lazarus is sokat tudna mesélni. Tinédzserkorában azt mondták róla, olyan sok tehetség szorult belé, hogy a világ egyik legjobb futballistája válhat belőle. A sikerek azonban elkerülték, emiatt olyan mély lelki válságba került, hogy már az öngyilkosságon is elgondolkodott. Végül visszakapaszkodott az életbe. Most az ő sztorija következik, amit azért tárt a világ elé, hogy megmutassa a sorstársainak, mindig van remény.

A 1993-as születésű Noble-Lazarus 2008. szeptember 30-án 15 évesen és 45 naposan csereként lépett pályára az Ipswich Town–Barnsley (3–0) mérkőzésen a Championshipben (angol másodosztály), amivel ő lett a valaha volt legfiatalabb játékos, aki bemutatkozott az angol professzionális labdarúgásban. A szélső 113 napot faragott le az Albert Gelhard által felállított 1929-es rekordból.

Azóta sok minden történt vele, az élsporttól nagyon eltávolodott, bevallása szerint több mint két éve nem rúgott labdába. Hét évvel ezelőtt még bement a pályára a kispadról, a Rochdale akkori edzője adott neki néhány percet egy harmadosztályú angol bajnokin, aztán teljesen eltűnt a nyilvánosság elől.

Noble-Lazarus képtelen volt befutni azt a ragyogó pályafutást, amit jósoltak neki, a folyamatos sérülések, vizsgálatok és műtétek távol tartották őt a sikerektől. Egy pont után már csak úgy tudott edzeni, ha a tréningek előtt telenyomták őt fájdalomcsillapítókkal az orvosok.

A különböző kezelések és a folyamatos kudarcérzet hatására érzelmileg kimerült, hátat fordított a barátainak és a szeretteinek, és a teljes összeomlás küszöbén az is átfutott a fején, hogy eldobja magától az életet.

A 30 éves férfi most összeszedte a bátorságát, hogy visszaemlékezzen a megpróbáltatásokra, amik mélyre taszították őt. Elmondása szerint azért ment bele ebbe a folyamatba, mert a kitárulkozástól azt reméli, hogy az álmaikat kergető fiatal futballisták tanulnak majd a hibáiból.

„Nem tudok büszkén visszatekinteni a pályafutásomra. Többet kellett volna elérnem, és ez a tudat a mai napig keserű szájízt hagy maga után. Bárcsak pozitívabb tudnék lenni, de nem akarom azt mondani, hogy valaki más hibája miatt alakult így az életem. A szerencsén is sok múlik, de nekem is többet kellett volna tennem azért, hogy jobban alakuljon a sorsom” – vallotta be Noble-Lazarus a Daily Mail újságírójának.

Amikor elkezdett futballozni, a szakemberek egyből meglátták benne a tehetséget, többre taksálták a kortársainál, akik közül John Stones, vagy éppen Danny Rose nagyobb karriert futott be. Noble-Lazarus az ifik között szórta a gólokat, pár nappal a nagy debütálása előtt például vágott egy mesterhármast a Sheffield United U18-as csapatának, amelynek többek között Kyle Walker is oszlopos tagja volt.

„Ijesztő volt kicsit, amikor felkerültem a felnőttekhez, de igazából elvoltam a kis világomban. Aztán amikor visszamentem a suliba, hirtelen rámszakadt a média kiemelt érdeklődése, az újságírók és fotósok kedvéért még a tanteremből is kirángattak engem a folyosóra az órák közepén. Ez rettenetesen idegesített engem, mivel zárkózott voltam az iskolában, nem szerettem a középpontban lenni. Egy dolog érdekelt igazán, a sport, csak focizni akartam, nem vágytam másra” – emlékezett vissza Noble-Lazarus a 2008-as napokra.

A problémák akkor kezdődtek, amikor a 18. születésnapján egy rossz lövésnél megsérültek a bokaszalagjai. „Utólag könnyű okosnak lenni. Tény, hogy butaság volt erőltetni a konditermi edzéseket, de csak azt tettem, amit mondtak nekem. Elvesztettem a robbanékonyságomat, ami a legnagyobb erősségem volt, és azt soha nem nyertem vissza. Ez gyakorlatilag megpecsételte a karrieremet” – ismerte el Noble-Lazarus.

A makacssága miatt folyamatosan kölcsönadták őt más csapatoknak, de sehol sem sikerült gyökeret vernie. Aztán jött egy edzés a Blackpoolnál, amit nagyon várt, de egy rossz mozdulatnál elszakadt az Achilles-ína. „Azonnal tudtam, hogy nagy a baj. Attól a ponttól egyik rémálomból estem bele a másikba, miközben ébren voltam. Kaptam segítséget, de fejben összezuhantam. Mentálisan padlót fogtam, senkivel nem akartam találkozni, még a családtagjaimmal sem voltam hajlandó beszélgetni” – vallotta be a korábbi szélső.

27 évesen végül úgy döntött, hátat fordított a játéknak, amelyre egykor feltette az életét. Elismerte, hogy többször naivan állt hozzá az élethez, és sajnálja, hogy soha nem volt B terve. Noble-Lazarus azt is elárulta, hogy október óta építkezéseken dolgozik, de nem szeretne elhelyezkedni az építőiparban, más tervei vannak. A párjával most éppen házvásárlásra spórolnak. Lányuk, Paisley tavaly jött világra.

Bevallása szerint nem szeretne edzősködni, de valamilyen mentorszerepben el tudná képzelni magát, vizsgálja is a lehetőségét annak, milyen módszerekkel tudná megóvni a fiatal labdarúgók mentális egészségét. „Visszatekintve, egy jól felkészült mentor nekem is óriási segítségemre lett volna” – zárta gondolatait Noble-Lazarus.