A NATO és Magyarország: Kötelezettségek és lehetőségek

Orbán Viktor kijelentése szerint a NATO belecsúszhat az ukrajnai konfliktusba, és felmerül a kérdés, hogy a szervezet tagjai közvetlenül is részt vehetnek-e a háborúban. Azonban a nemzetközi jog és a NATO alapszabályai nem támasztanak ilyen kötelezettséget a tagállamok számára, még az 5. cikkely alapján sem.

Orbán Viktor a Kossuth rádiónak adott interjújában beszélt arról, hogy a NATO ukrajnai missziót szervez, amely nem katonák küldését, hanem a kiképzés koordinálását és a fegyverszállításokat foglalja magában. A miniszterelnök szerint ez egy új fejezetet nyithat meg a háborúban, és felveti annak lehetőségét, hogy a NATO tagjai akarata ellenére is részt vehetnek a konfliktusban.

A NATO alapszabályai azonban nem írják elő, hogy a tagállamoknak katonákat kellene küldeniük egy másik tag védelmében. Az 1949-ben aláírt Észak-Atlanti Szerződés 5. cikkelye szerint a tagállamok egy fegyveres támadás esetén az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikke által elismert jogos egyéni vagy kollektív védelem jogát gyakorolhatják, de ez nem jelenti automatikusan a katonai erő alkalmazását.

Jójárt Krisztián biztonságpolitikai szakértő szerint az 5. cikkely életbe léptetése is konszenzusos politikai aktus, és mivel Ukrajna nem NATO-tag, ez a cikkely rájuk nem vonatkozik. Hoffmann Tamás nemzetközi jogász is megerősítette, hogy a védelmi garanciából eredő kötelezettség nem határozza meg pontosan, hogyan kell a tagállamoknak védelmi intézkedéseket foganatosítaniuk.

Magyarország esetében a katonai erő alkalmazása még kevésbé valószínű, mivel a magyar haderő nem képes saját magát megvédeni, így nem lenne ésszerű egy részét külföldön bevetni. A magyar légierő azonban NATO szintű szolgálatot teljesít, például a Baltikum légvédelmében, ami speciális helyzetet teremt.

A politikai nyomás elméletben rákényszerítheti Magyarországot a fegyveres részvételre, de Hoffmann szerint a magyar haderő korlátozott ereje miatt ez valószínűtlen. Inkább arról lehet szó, hogy a magyar kormány ne ellenezze a többi tagállam segítségét, és ne nevezze a NATO-t háborúpártinak.

Az Európai Unió esetében még kevésbé merül fel, hogy egy tagállam akarata ellenére részt vegyen katonai akcióban, mivel az EU nem katonai szövetség. Franciaország például rendelkezik olyan haderővel, amely alkalmas külföldi bevetésre, de ez nem jelenti automatikusan a harci feladatokat.

Összefoglalva, jogilag nem állja meg a helyét az az állítás, hogy Magyarországnak akaratán kívül kellene részt vennie az ukrajnai háborúban. A politikai nyomás lehetősége azonban fennáll, de a magyar haderő gyengesége miatt ezzel nem kell komolyan számolni.